Régóta terveztem már, hogy egyszer megnézem Erdélyt, de egyedül nem sok értelmét láttam – mert az utazásban is az a jó, ha megoszthatjuk valakivel az élményeket. Ezért is örültem ennek a lehetőségnek. A lányom is örömmel jött, mert ő meg már szeret visszajárni ezekre a tájakra.

Wass Albert egyik kedvenc íróm, és most már értem is a lelkületét a történeteinek, és magam is valamennyire a hatásuk alá kerültem. Ezek a szép hegyes-völgyes tájak, az erdők – amikben most már el tudom képzelni, hogy még medvék is élnek – lenyűgöző látványt nyújtanak. Különösen abban a szomorú tudatban, hogy a mi hazánk volt… és a lelkünk mélyén nem mondtunk le róla ma sem.

Sok kis falun áthaladva láttam olyan meghatóan szép régi kis házakat, amik annyira egyediek, amilyeneket máshol már nem lehet látni. Ezek a házak, ha egyszer eltűnnek, végleg elvesznek a szépségükkel és a hangulatukkal együtt.

Nem tudom megfogalmazni, csak valahogy ott közelről még inkább lehet érezni és látni azt az igazságtalanságot, ami a magyar nemzettel történt. Mély szomorúságot és nagy megértést váltott ki bennem ez azok iránt, akiknek a mindennapokban kell ott helytállni és mindent testközelből megélni.

A legfontosabb, akik miatt mentünk, a gyerekek őszinte ragaszkodása, szeretete, ami mindannyiunkat megérintett. Szívünk szerint, ha lehetne, szeretnénk elhozni őket és viszontszeretni…

Igazán nagyszerű gyerekek, külön – külön személy szerint is, jól neveltek, igyekvőek, szeretetre méltóak. Kívánom és remélem, hogy találják meg helyüket az életben, és elégedett felnőttekké váljanak.

Őszinte nagyrabecsülésem azok felé, akik napról napra gondoskodva törődnek velük, nevelik őket a jóra, akikre számíthatnak és akik mellettük vannak a hétköznapok kis örömeiben.

Bár maga a kirándulás három napos volt, azt hiszem, még hosszú évekig jó szívvel emlékezni fogunk rá!

——-

Igazi testvéri közösségben tölthettük ezt a három napot együtt. Együtt és ténylegesen egymásért.
Együtt és ténylegesen a gyermekekért.
Az utazás mindennemű szépségei, élményei egyben a több irányból ható Krisztusi szeretet folyamatos
megtapasztalása, tartalma és megtartó ereje igézetében örök élményben volt részem.A mindennapok csodáinak lehettünk részesei e jelen emmausi úton.Isten áldásával sok szeretettel gondolok Rátok, bizakodva abban, mely szerint sarut kötve újra elindulhatunk.——–Fantasztikus volt látni és érezni a gyermekekből áradó szeretetet. A kipirult arcú, büszke sportolók tekintetét örökké megőrzöm.——-

Erdély minden alkalommal lenyűgöz. Köszönöm, hogy Ádám fiam e remek útnak a keretében találkozhatott először ezzel a csodával.
 ——-
Először is nagyon köszönjük a szervezést. Csodálatos élmény volt ez a 3 nap. Gyönyörű dolgokat láttunk, jó volt együtt lenni és megható volt a szeretet, amivel az Emmaus otthonban fogadtak minket.
——–
Az ősz számomra mindig különleges! Petőfi versével tudok azonosulni: “Itt van az ősz, itt van újra, szép mint mindig énnekem”. Ám nemcsak szépsége miatt kedves nekem ez az évszak!
Születésnapom megkoronázása volt ez a kirándulás! Épp egy nappal születésnapom után keltünk útra! Nem is maradt el a köszöntés! Isten gazdagon megajándékozott az emberek kedvességével, a természet csodálatos, lélegzetelállító képeivel! Csak néhányat ezek közül kiemelnék: Igazi élmény volt a sóbánya, hatalmas, tágas föld alatti termeiben a gyógyító levegőt szívva járni és az Úrnak énekelni a testvérekkel! Otthon érezhettem magam a Kolozsvári Farkas utcai református templom ismerős falai közt, amely testvértemploma a szüleim volt szolgálati helyének (Nyírbátorban). Felemelő érzés volt az Emmaus Otthon gyermekeivel találkozni és látni, hogy a befektetett energia és idő milyen csodálatosan térül meg ezekben a tehetséges gyermekekben! Jól esett közelről érezni a szeretetüket és látni, milyen hálásak értünk, hogy eljöttünk hozzájuk. Talán leginkább az volt a legnagyobb örömöm, hogy a gyülekezet pár tagjával is közelebb kerülhettünk! Úgy láttam, mindenki nyitott volt és igyekezett, hogy a csapat minden tagja jól érezhesse magát! A bizalom érzése, a gondoskodás, a tisztelet érzése tette számomra igazi testvéri közösséggé ezt a csapatot, akiktől nagyon nehéz volt a 3 nap után elválni. Sokáig fogjuk még emlegetni ezt a kirándulást! Nagyon hálás vagyok azoknak, akiknek ezt a kirándulást köszönhetem! Isten áldja meg további munkáikat gazdagon!
———-

sok szálból összefonódó nagy élmény volt ez az út. Sugallat. Örülök és köszönöm, hogy a versi, irodalmi, szellemi  látás és láttatás üzeneteit vettétek. Isten adja, hogy ne maradjon törekvésünk hatástalan. Mi mindenképpen gazdagod(t)unk belőle-

Viccet? A gyermekek öröme, ölelése volt – sajnos, szinte – az egyetlen  vigasz.

Hálásan Nektek, hogy odavittetek,  a három napért, s ami ezt előtte (s bizonyára utána is) övezi

————-

Köszönjük szépen a szervezést: bátran mondhatom életünk egyik legcsodálatosabb kirándulása volt ez. Ebben minden benne volt, ami a léleknek kedves és felemelő

—————

Egy mondatban nehéz megfogalmazni, mit érzek, ha erre a három napra gondolok. Először is hálát az Úrnak, hogy részese lehettem. Aztán nagy örömöt, hogy együtt lehettünk szeretetben, békességben, és megtapasztalhattam köztetek, hogy az Úr most is mindent oly szépen intézett.  Aztán megint hálát, hogy az emmausi úton átélhettük, hogy az Úr hozzánk szegődött, velünk volt, vezetett, tanított minket.
Mindezeket legintenzívebben az Emmaus gyermekotthon lakóival, munkatársaival eltöltött pár órában tapasztaltam meg. Az Emmaus otthonban eltöltött idő, a közös buszos kirándulásunk a hegyre, és aztán a sportversenyről fáradtan de büszkén, boldogan hazaérkező emmausi gyermekekkel való találkozás a szállodában felejthetetlen élményt nyújtottak. Most is beleremeg a szívem, ha rá gondolok. Öröm volt látni a szeretetkapcsolatok kialakulását, az egymást  ölelő karokat, az egymásba ölelkező tekinteteket, ahogy a szeretetszálak szövődnek  köztetek, köztünk.
A buszvezetőnk  az út végén azzal búcsúzott tőlem: Maradjunk kapcsolatban, és bármikor, akár holnap, szívesen újra indulna velünk Emmausba, annyira megérintették őt az ott szerzett élmények.
 Én is azt kérem hát, imádságban is: Maradjunk kapcsolatban  az emmausiakkal, egymással és az Úrral.

————–
A sok élményt összefoglalandó, egyrészt maradnék Reményik Sándor költő egy gondolatánál:
“A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha-legszebb perceinkben-
A színéből is- valamit.”
 
….azt gondolom a három napban voltak ilyen “perceink”!
Végül egy -az érzéseim összefoglaló- saját versem egy sora:
“Mikor nem kell a szó,-csak érzés
hogy együtt lenni jó!”
———-
Köszönjük még egyszer nővéremmel a lehetőséget, hogy a kiránduláson
részt vehettünk.
Sokakat nem ismertünk – de testvérekként jó volt Veletek lenni – együtt énekelni,
sétálni, utazni, étkezni. Köszönjük, hogy befogadtatok.
Az élmény, a szépségek – tájak, épületek, s a beszélgetések, nevetések, minden
együtt feledhetetlenné tette ezt a hétvégét.
Nekem külön öröm volt, hogy a korábbiakhoz képest – felújitott épületeket (vár, templom)
és sokkal tisztább környezetet találtam.
Az utazás lényegi része azonban a találkozás (Emmaus), ölelés, együttlét – ami mindíg
hálára buzdít, s annak újbóli megtapasztalására, hogy az Isten gyermekei, bárhol élnek is
a világban – testvérek.
Az is öröm és kiváltság – hogy van miből adnunk. Ezért maradunk továbbra is támogatói
ennek a kis közösségnek.
—————
Örömmel írom nektek, hogy Istennek hála épen, élményekben gazdagon megérkeztünk az erdélyi gyülekezeti kirándulásunkról. Összesen negyven fő vett részt a programban a buszvezetőnkkel együtt.
Csodálatos időnk volt, végig verőfényes napsütésben utazhattunk.
Az is nagy ajándék volt a számunkra, hogy a megelőző három vasárnapon az emmausi tanítványokról, az emmausi úton levésről szóltak az igehirdetések a budai gyülekezetben. Köszönjük. 

Mi magunk is átélhettük ebben a három napban, hogy az Úr hozzánk szegődött, velünk volt, vezetett, tanított minket. Ezt legintenzívebben az Emmaus gyermekotthon lakóival, munkatársaival eltöltött pár órában érezhettük.
A gyülekezet és a Haypál Alapítvány jó kívánságait és ajándékait átadtuk, amit hálás szívvel köszöntek. Aztán a vendéglátók a vendégeket végig vezették az otthonban, megnéztük a szobákat, ahol nagy örömmel fedezhettük fel  a budai Asszonykör által készített takarókat. Ezeket egy éve a játszótérrel együtt vittük ki, és most még annyit, hogy az összes többi ágyra is jusson. A szemet gyönyörködtető játszótér az udvaron a gyermekek nagy öröme naponta.
Külön kedves ajándéka volt Istennek, hogy szombaton az otthonban bent lévő gyerekeket egy kis buszos kirándulásra el tudtuk vinni magunkkal a Marosvásárhely közelében lévő hegyre. Itt út közben és fent a hegyen volt idő és lehetőség a személyes beszélgetésre, barátkozásra, ismerkedésre egymással.
Este a szállodában azok a gyerekek is meglátogattak bennünket, akikkel délelőtt nem találkozhattunk, mert Sepsiszentgyörgyön jártak egy sportversenyen, és fáradtan ugyan, de nagy örömmel jöttek el hozzánk, nyakukban büszkén viselve a versenyen nyert érmeiket.
A mellékelt fotóalbumban lévő képek is tanúsítják, hogy a közös kiránduláson és este a szállodában láthatóan mély testvéri kapcsolatok alakultak ki az otthon lakói és a budai látogatók között, korra, nemre való tekintet nélkül.
 Áldás volt az utunkon, ezt mindannyian éreztük
Ebben a fotóalbumban lévő képek alapján kaphattok egy kis ízelítőt az utunk hangulatából. Nézzétek, örvendezzetek!
A gyülekezeti diakónia továbbra is szeretné a kapcsolatait ápolni az Emmaus gyermekotthonnal, megköszönve Istennek a lehetőséget, amit általuk is kapunk Tőle, tanulni, gyakorolni egymás terhének hordozását.
—–
És végül egy gyönyörű vers:

HELYES SAROLTA

 

ERDÉLYBEN

ERDÉLY!

A NEMZET TESTÉBŐL

KISZAKÍTOTT SÓHAJ…..

MINDEN LANKÁD, HEGYED LÜKTETI A VÁGYAT,

HOGY ÖSSZETARTSD, S GYÓGYÍTSD

CSONKÍTOTT HAZÁDAT.

VÁROSAIDAT JÁRVA,

ÚTON-ÚTFÉLEN FÁJÓN NÉZEM,

AHOGY RÉGI FÉNYED TORZÓIN

FELKÚSZOTT AZ AKARNOKSÁG.

DE AMINT A TEREMTETT VILÁGBAN

A MEGERŐSZAKOLT TERMÉSZET

A MAGÁÉT VISSZAVESZI,

ÚGY A SZÉTSZABDALT NEMZETI LELKÜLET IS

FOLYVÁST UGYAN EZT TESZI.

MERT-BÁR SZEMEM LÁTJA AZ ERŐSZAKOS FALAT,

TUDOM, ÉRZEM, A NEM LÁTHATÓ,

ŐSI, BIZTOS ALAP MARADT.

A  GYERMEKOTTHONOKBAN, AHOL JÁRTAM

AZ OTT NEVELT

KICSI GYERMEKEKBEN,

AZ EZEN ALAPRA FELÉPÍTHETŐ

LÉLEKTÉGLÁCSKÁKAT TALÁLTAM.

AZ ÚR ÁLDÁSA LEGYEN AZ ÍGY

FELÉPÜLŐ LELKI HÁZON!

S MAJDAN A HATÁROKON ÁTNYÚLÓ

HATÁRTALAN NEMZETEGYSÉGÜNK

VALÓSÁG LESZ, S NEM ÁLOM.

ADDIG IMÁDSÁGBAN HORDOZZUK

E VÁGYOTT KÉPET,

ADDIG OTT FENN,

HOVA MOCSOK ÉS SZENNY

FEL NEM ÉRHET,

OTT A NEMZETÜNK

EGYSZÍV-DOBBANÁSBAN ÉLHET!

(2016. SZEPT. 23-25. GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS MAROSVÁSÁRHELYRE AZ  EMMAUS OTTHONBA)